Hosszasan fejtegethetném a március 7-én történt székházfoglalás szervezésének körülményeit, az ott történteket, a résztvevők szervezeti kötődéseit, az erőszakmentes polgári engedetlenség eszközeit, elemezhetném a médiavisszhangot, főleg a jobboldali média minden tekintetben nagyon alapos, tényfeltáró az eseményt dicsőítő riportjait de ezt már megtették előttem sokan, így most csak egy részt ragadnék ki.
Bár még a csoportos garázdaság, amivel minket székházfoglalókat megvádoltak, le sem zárult, talán annak sikertelensége vagy éppen csak a túlbuzgóságtól vezérelve újabb feljelentés érkezett. Ezúttal ismeretlen tettes ellen gyülekezési joggal való visszaélés miatt indítottak szabálysértési eljárást. Az elsők között kaptam meg behívóm.
A VI. kerületi rendőrkapitányságtól érkezett a levél, szóval elég könnyen beazonosítható volt, hogy a székházfoglalásra vagy az utána lévő vonulás lesz a téma. Egyiket sem igazán értettem, de az utóbbinak legalább lett volna esélye, hogy "megáll". Arra is szintén büszke lettem volna, hisz ez csak annyit jelent, hogy szerveztem, azt is. Természetesen az minden gond nélkül, a rendőrökkel együttműködve, fantasztikus hangulatban az Alkotmánybíróságnál ért véget.
Azonban egyáltalán nem a vonulás volt a tárgya ennek az eljárásnak, hanem maga a székházfoglalás. Mikor ezt már biztosan tudtam felháborodtam, nem is azon, hogy ez ügyben nyomoznak, hanem hogy ezzel az indokkal. Tényleg ennyire nehezére esett elolvasni a jogi osztálynak a gyülekezési törvényt? Tényleg nem hosszú és egy egyszerű szövegértelmezés után rá lehet jönni, hogy semmi értelme az eljárásnak, vagy ha van is akkor pedig az, hogy újra vegzáljanak minket, és újabb neveket próbáljanak meg kicsikarni belőlünk, amit meg megint nem értek, hogy miért nem kérték be a másik rendőrkapitányságtól. Szóval marad az indokolatlan vegzálás.
Többek között az első kérdés, amit kaptam. Miért nem jelentették be? El sem hittem, hogy feltette a kérdést, mint utóbb kiderült egy jogászhallgató főhadnagy(ha jól emlékszem). Nem is akartam, de ha akartam volna, sem tudtam volna megállni, hogy kifejtsem ez a kérdés mekkora tudatlanságra vall. Csak, hogy értsük, a Fidesz-székház nem közterület, hanem magánterület, így a "székházfoglalást" nem terhelte bejelentési kötelezettség. Ha azonban a főhadnagy (már csak így fogom hívni) gondolatmenetét végigvezetem, akkor oda jutok, hogy igen legközelebb jelentsük be és a rendőrség úgy ahogy egyébként, majd törvényi kötelességét teljesítve biztosítja a rendezvényt? Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy még aznap este bejelentek egy újabb tüntetést a székházba, az egyik irodába. A főhadnagy közölte, hogy ő fog döntést hozni az ügyben, szóval biztos nehezére esett végighallgatni a monológomat, amiben részletesen minősítettem az indított eljárás kezdeményezőjét. Persze jó rendőr lévén szépen utánam nézett és jegyzőkönyvön kívül hivatkozott egy két velem készített korábbi interjúra is, ahol még a spontaneitást hangsúlyoztam, na bevallom az nem volt igaz ;) és ezért ő AB határozatot is olvasott meg különvéleményt a spontán tüntikről, szóval igazán felkészült volt, csak éppen rossz témában.
A jegyzőkönyv aláírása után még a flashmobot is elmagyaráztatta velem, amit persze én készségesen megtettem, miután ő a szabálysértési eljárásról tartott nekem kis előadást. Képeztük egy kicsit egymást. Remélem a valószínűsíthető felülről jövő nyomás ellenére sem fog minket pénzbírság megfizetésére vagy éppen közmunkára kötelezni. Felesleges is lenne, mert a bíróságon úgyis kifogással élnénk.
Ha tudnák, hogy most is egy szervezői találkozóra igyekszem, ahol a hosszútávú stratégiát beszéljük meg, biztos felhagynának ezzel az amatőr, folyamatos zaklatással, mert rájönnének, minket nem lehet megtörni.
